Derékhegy, a szépülő zalai szőlőhegy

Egy olyan borász portréját rajzoljuk meg, akinek borai megfelelő mértékben fogyasztva garantáltan orvosságként hatnak. Olyasvalaki készítette ugyanis őket, aki az orvoslást nap mint nap gyakorolja. Bussay László doktor úr egy Zala megyei kis faluban körzeti orvosként praktizál. Azon ritka dokik egyike, aki nem csak a betegségekhez, de az emberhez is ért. Bemutatjuk őt, illetve legjobb borait is.

A doktor úr délelőtt rendel. Öt falu tartozik hozzá, azokat sorra végigjárja, ha valakinek gondja-baja van, szó nélkül veszi a kabátját, és megy hóban, fagyban vagy éppen a perzselő sivatagi hőhullámban.

Délután a szőlőt metszi, a borait babusgatja a pince mélyén, vagy az öregekkel borozgat. Amúgy nem csak úgy hűbelebalázs módjára vágott a borászkodásba. A Bussay családban mindig is volt hagyománya a bornak.

Mint minden rendes nagypapának, az övének is volt pincéje és egy hektár szőlője. Tehát volt mit folytatnia, igaz, nem Baranya megyében, ahonnan származik, hanem Zalában. Történetesen ott talált vissza a "saját" gyökereihez.

Csörnyeföld múltja a borban gyökerezik. Itt ér véget a Zalai-dombság, és lesz belőle Muraköz. A déli fekvésű domboldalak annyi ideig lubickolnak a napfényben, mint a szubmediterrán vörösboros termőhelyek. Évente 800-900 milliméternyi csapadék leesik.

A fügefa jobb években akár háromszor is képes gyümölcsöt hozni. A szőlő agyagba mélyeszti gyökerét, amibe itt-ott kavicsréteg vegyül. Mivel az agyag megtartja a vizet, még az olyan extrém, negyven fokos melegek sem okoznak komolyabb kárt, mint amilyenben a tavalyi nyáron részesültünk.

Bussaynak nem titkolt célja, hogy ezt a méltatlanul elfeledett, Balaton-melléki borvidéket ismét szőlőskertté varázsolja. Amit a doktor-borász az elmúlt tíz évben palackba tett, az már önmagában is csoda. Borai az első pillanattól kezdve egyediek. Különösebb technológia nélkül készültek-készülnek ezek a hallatlanul tiszta, a szőlő eredeti zamatait hangsúlyozó nedűk.

Hogy miért éppen Csörnyeföld? Miért éppen egy ilyen szinte ismeretlen borvidéken vetette meg a lábát a doktor úr? A magyarázatot tőle magától kapjuk. "Egyszerűen benősültem, vagyis nem én találtam a vidékre, hanem az talált meg engem" - hangzik a válasz.

Eleinte Bussay is csak amolyan hobbiborászatban gondolkodott, csak magának készítette a borokat, egészen addig, amíg későbbi kollégája-barátja, Heimann Zoltán meg nem kóstolta. Szerinte olyan jól sikerültek, hogy messze túlmutattak a saját lehetőségeiken. "Pedig én csak asszisztáltam, mint a jó bábaasszony, a bor meg csak úgy lett, megszületett annak rendje és módja szerint" - magyarázza nagy vehemenciával, mégis szerényen.

Azóta Bussay doktor gyarapodott területben és tapasztalatban egyaránt. Kitöltötte a már meglévő, paraboloid alakú területének másik felét.

"A talaj ott olyan kemény - meséli - hogy összetörte az összes kapámat, el is neveztem csak úgy a magam szakállára Kapatörő-dűlőnek". "Isten kegyelmezzen annak, aki ilyen kemény, köves talajba vágja a kapáját.".

Arra a kérdésre, hogy mi a Bussay-borok titka, azt mondja, nincs titok, "a lényeg a minél kevesebb borászati beavatkozás". "Egy kiló per tőke szőlő. Aztán hagyom megszületni a bort."