Albert gazda,
2009. szeptember
Bussay László az ezredforduló óta jelentős kedvencem, de különösen akkor borultam le nagysága előtt, amikor néhány éve szerencsém volt megkóstolni egy-két korosabb, öt-hat éves olaszrizlingjét és egyebét. Olyan gyönyörűen érettek, tartalmasak és harmonikusak voltak, hogy nagyon magasra kellett emelnem képzeletbeli kalapomat. A boros körökben leghíresebb háziorvos honlapjának állítása szerint öt és fél hektáron gazdálkodik most, területein olasz- és rajnai rizlingből van a legtöbb, szürkebarátból sincs kevés, a sárgamuskotály aránya pedig nyolc százalékot tesz ki. Legnagyobb sikereit ez ideig olasszal, rajnaival, szürkével és traminivel aratta – az alapkategóriás Esküvét is mindig szereti mindenki –, a sárgamuskotály berobbanása a közeljövőben esedékes. Csörnyeföldön nemcsak szöveg a hozamkorlátozás és a késői szüret, a töppedés miatt a borok olykor túlontúl alkoholosak és súlyosak lesznek, ennek nem szoktam örülni. A 2007-es csörnyeföldi sárgamuskotály nem ilyen, 13,5 százaléknyi szesz erjedt ki belőle. Persze ettől még nem könnyed és játékos versenyző. Halvány aranyszín, illatában szépen keverednek a fajta virágos-barackos jegyei a roppant határozott mineralitással. Olajos, sűrű bor, köves-markáns ízekkel. Savai izmosak, de lehetnének kicsit kifinomultabbak. Ahogy szellőzik, úgy nyílik, egyik-másik kortyban rendesen kijönnek a zamatok, lecsengésében is szélesebb és ízletesebb lesz. Egyelőre erős 6 pont, de övé a jövő, azt remélem.
