2008. december, Heti Válasz, Alkonyi László
Ha egyszer eljutunk Bussay László csörnyeföldi birtokára, ne szabaduljunk gyorsan a Mura-mente öleléséből. Maradjunk legalább még egy hetet a borász 2007-es évjáratú traminije kedvéért.Bussay doktor ugyanis nemcsak a legnagyobb szürkés, hanem a legnagyobb traminis borász is. Az ő tételei nem kérkednek, nem pacsulisak, és még csak nem is édességükkel akarnak hódítani - még akkor sem, ha történetesen jelentős cukortartalommal rendelkeznek. (A 2007-es évjáratnál csak néhány gramm cukorról beszélhetünk.) A szürkebarát mellett már a legelső évektől a tramini volt a pince legfontosabb fajtája, a fejlődés azonban ennél a bornál olykor ugrásszerű csodákat produkál.
A 2007-es tétel mindenekelőtt elegáns: illata virágos, rózsás, finoman licsis, olyan, amilyennek egy igazi tramininek lennie kell, mégis messze van bármilyen uniformizálástól. Tömören kecses, mint egy fiatal atléta, s érzékeny, mint egy balerina - egész egyszerűen szép és bájos. A Borbarát őszi számában ****(+) minősítést kapott. Tudnak valamit ezek a csörnyeföldi dombok - és természetesen a domboldalait faggató doktor úr is. Vajon miért nem képesek erre máshol is a vincellérek? Valóban ennyire különleges a dél-zalai terroir, vagy ilyen mélyen "benne van" maga az ember?
Bussay László, tramini, 2007
