Az ember nem rájön valami lényegesre, hanem megsúgják neki odaföntről. Aki ezt tudja, lehajtja a fejét, és azt mondja, megsúgták. Nincs a földön semmi sem ok nélkül...
Bussay László

Netbirtok

Egy kis menedék a szőlőhegyen. Ez a kis netbirtok újjá akarja éleszteni a régi szőlőhegy világát. Újjá akarja építeni a ledőlt bástyákat, az enyészet világát, hogy újra élettel teljen meg a hegy, s a pince. Emlékezni, s újra átélni szeretne egy régi értékrendet. E sorok írója egy műegyetemet végzett srác, aki a jövőben a borral is szeretne foglalkozni.

Dr Bussay László borairól megjelent írások

Bussay Olaszrizling 2007

Borkém.hu 2008 december
Azt hiszem, hogy az elmúlt egy évben nagyjából hét alkalommal sikerült lemennem hídba úgy igazán egy marha jó bortól, mármint nem alkoholilag, hanem ugye élvezetileg. Azaz kb. hét olyan bor volt, amelyeknél az én szerény fogalmaim szerint nincs feljebb. Kutatva magamban a bor tárgyú élmények után állapítottam meg, hogy az említett kedvencek között két, 2006-os olaszrizling volt, egész pontosan Szászi Endrétől, és a Tamás Pincétől, aztán ott volt a 2006-os Bussay Szürkebarát, majd újra Tamáséktól a 2006-os Oriolus Cuvée és akkor ott volt még Szőke Mátyás 2007-es Paskomi Chardonnay-ja. Aztán tartályból kóstolva Fekete Béla bácsi '07-es Furmintja és Hárslevelűje zárta nálam a képzeletbeli hordóajtót. Nos, ezek voltak nekem a legszebbek az elmúlt időszakból, meg persze volt egy csomó érdekes vörös, és még egy halom jó fehér, na de mégis ez az említett hét fehérbor volt a csúcs. Nem kellett sokáig várni a nyolcadikra, a 2007-es Bussay Olaszrizlingről valószínűleg elmondható, hogy ilyet Bussay doki még soha nem csinált, de más sem! Végre megint szemtől-szemben találtam magam a legnemesebb értelemben vett zalai ős-gazzal, egy alapvetően nehéz és összetett bor személyében. 14%-os alkohol, valami drámai illat- és zamatgazdagság jellemzi, olajos, méltóságteljes mozgású. Ahogy a pohárba töltöm és lerakom az asztalra, szinte húzza maga után a kondenzcsíkot. Nem is kell túlságosan közelhajolni, jön az a jellegzetes illat, az érettség, a vadvirágok, a méz, kis naspolya és narancs is talán Az íz hasonlóan összetett és erőteljes, annyira az, hogy itt már válogatni is nehéz, már almát, körtét is érzek benne és a végén megint valami érett narancs. A szerkezete, vagyis inkább a felépítménye annyira egyben van, hogy csak na, a bor jellegéhez méltó, passzentos, de erőteljes savakkal. Ezt a bort nem elég inni, rágni is kell! A végén döbbenek csak rá, hogy a kis szelíd kesernye mellett az édes érzet sem elhanyagolható, támadnak a maradék cukrok, én meg inkább elrakom holnapra is, mielőtt az asztal alá szállnék alá. És újra megdöbbenek, hogy jó helyen és szakértő kezekben mit lehet kihozni ebből a szőlőfajtából.
Értékelés: 10