www.zala.hu 2009. március
A jó bor titka: nem szabad elrontani - A genetikailag „terhelt” orvos-borász, aki Zala díszpolgára lett
- A borfilozófiám talán az lehetne, hogy valami eszelős, jó alapanyagot megtermelni a szőlőben, behozni a pincébe és utána csak nem elrontani és akkor szenzációs bor lesz. Amivel a Jóisten megajándékozza saját magát, csak én vagyok a kapocs, hogy a szőlőből bor legyen - mondja dr. Bussay László, nemzetközileg is elismert borász, a muraszemenyei körzet háziorvosa, akit Zala megye díszpolgára címmel tüntettek ki az év eleji ünnepi közgyűlésen. Ennek apropóján látogattuk meg a csörnyeföldei Kövecs-hegyen, ahol a híres Bussay-borok készülnek.
Mikor a megbeszélt időpontban a helyszínre érkezünk, munkásruhában vár minket, hiszen a hegyen már folyik a munka. Ahogy barátságosan megjegyezte a találkozást megelőző telefonbeszélgetéskor: „Jöjjenek, beszéljünk, aztán mehetünk a dolgunkra!” Merthogy abból akad bőven.
A doktor 1987 óta háziorvos Muraszemenyén, öt falu tartozik a körzethez. Orvosként került ide, nem sokkal később már szőlősgazdaként is tevékenykedett.
- Sógorom muraszemenyei, akkoriban eljöttünk búcsúkra, és úszni a bányatavakban, még a 70-es években, és nagyon szépnek találtuk a tájat. A pécsi orvosi egyetem és a klinikai munka után kerestem a lehetőséget, hogy megszabaduljak Pécstől.
Szigetváron töltötte a gyerekkorát, és műtőssegédként dolgozott az ottani kórházban, majd a nyolcvanas évek közepén, miután diplomázott, Pécsen, a megyei kórházban helyezkedett el, de más volt az életcél.
- Vágytam vissza falura. Ahogy az öreg székely mondja, aki otthagyja a természetet könnyen hagyja ott, mert sosem élt benne. Mi ott éltünk, és tudtam, hogy falun szeretnék élni.
Mielőtt Zalába költözött volna több helyen is körülnézett bortermesztésre alkalmas területek után kutatva, például az Alföldön is, de látva, hogy ott még egy domb sincs, így az nem jöhetett számításba. Amikor megüresedett Muraszemenyén a háziorvosi állás, úgy döntött ideköltözik.
Nagyapjának korábban volt szőlője Szigetvár térségében, ott ismerkedett meg a szőlővel, a borral, a borkészítéssel. Mára a családi szőlőnek már csak az emléke maradt és a pince van meg, na és a gyökerek.
- Minden ott kezdődött, és ez genetikai terheltség. Aki ezzel foglalkozik, annak valamelyik kromoszómájában van egy kis bibi, mert anélkül nem áll neki. Úgy lehet borászkodással kisebb vagyont keresni, hogy neki kell állni egy nagyobbal. Folyamatos elfoglaltságot jelent, a munkát befejezni nem lehet, csak abbahagyni. Szerencsére a család jól viseli, lányaim szeretnek itt lenni, besegítenek a munkába, főleg a „papír” részébe.
- A borfilozófiám talán az lehetne, hogy valami eszelős, jó alapanyagot megtermelni a szőlőben, behozni a pincébe és utána csak nem elrontani és akkor szenzációs bor lesz. Amivel a Jóisten megajándékozza saját magát, csak én vagyok a kapocs, hogy a szőlőből bor legyen - mondja dr. Bussay László, nemzetközileg is elismert borász, a muraszemenyei körzet háziorvosa, akit Zala megye díszpolgára címmel tüntettek ki az év eleji ünnepi közgyűlésen. Ennek apropóján látogattuk meg a csörnyeföldei Kövecs-hegyen, ahol a híres Bussay-borok készülnek.
Mikor a megbeszélt időpontban a helyszínre érkezünk, munkásruhában vár minket, hiszen a hegyen már folyik a munka. Ahogy barátságosan megjegyezte a találkozást megelőző telefonbeszélgetéskor: „Jöjjenek, beszéljünk, aztán mehetünk a dolgunkra!” Merthogy abból akad bőven.
A doktor 1987 óta háziorvos Muraszemenyén, öt falu tartozik a körzethez. Orvosként került ide, nem sokkal később már szőlősgazdaként is tevékenykedett.
- Sógorom muraszemenyei, akkoriban eljöttünk búcsúkra, és úszni a bányatavakban, még a 70-es években, és nagyon szépnek találtuk a tájat. A pécsi orvosi egyetem és a klinikai munka után kerestem a lehetőséget, hogy megszabaduljak Pécstől.
Szigetváron töltötte a gyerekkorát, és műtőssegédként dolgozott az ottani kórházban, majd a nyolcvanas évek közepén, miután diplomázott, Pécsen, a megyei kórházban helyezkedett el, de más volt az életcél.
- Vágytam vissza falura. Ahogy az öreg székely mondja, aki otthagyja a természetet könnyen hagyja ott, mert sosem élt benne. Mi ott éltünk, és tudtam, hogy falun szeretnék élni.
Mielőtt Zalába költözött volna több helyen is körülnézett bortermesztésre alkalmas területek után kutatva, például az Alföldön is, de látva, hogy ott még egy domb sincs, így az nem jöhetett számításba. Amikor megüresedett Muraszemenyén a háziorvosi állás, úgy döntött ideköltözik.
Nagyapjának korábban volt szőlője Szigetvár térségében, ott ismerkedett meg a szőlővel, a borral, a borkészítéssel. Mára a családi szőlőnek már csak az emléke maradt és a pince van meg, na és a gyökerek.
- Minden ott kezdődött, és ez genetikai terheltség. Aki ezzel foglalkozik, annak valamelyik kromoszómájában van egy kis bibi, mert anélkül nem áll neki. Úgy lehet borászkodással kisebb vagyont keresni, hogy neki kell állni egy nagyobbal. Folyamatos elfoglaltságot jelent, a munkát befejezni nem lehet, csak abbahagyni. Szerencsére a család jól viseli, lányaim szeretnek itt lenni, besegítenek a munkába, főleg a „papír” részébe.
- Orvosként vagy borászként tekintenek Önre az emberek?
- Mind a „két” Bussayt ismerik. Akkor örülök, ha valaki nem egy mellkasi panasszal hív, hanem ha például záptojásos lett a bora és kérdi, hogy mit csináljon vele, mert ilyenkor nincs egészségügyi baj.
- Mi a titka ennek a szőlőhegynek?
- A csörnyeföldei területen, a Kövecs-hegyen kiváló minőségű borok teremnek. A föld vizsgálata során kiderült, hogy a Pannon-tenger hordaléklerakó helyét találtuk itt meg, mikor a pince munkagödrét ásták. A szőlőgyökerek három-négy méter mélységig hatolnak le. Agyag, kavics, homok, kő, fosszilis réteg, ez a szőlőnek olyan, mint a svédasztal. Másodsorban itt húzódik a Zalai-dombság vége, harmadrészt előttünk van a Muraköz és az összes felszálló meleg levegő a dombnak ütközik. Összességében ez a makro - és mikroklíma (nekünk nincs rá szavunk, de ez az, amit a francia terroirnak nevez) nagyon kedvező.
Ezen a szőlőtermesztésre kiváló területen többféle fehérbor készül, így olaszrizling, rajnai rizling, tramini, hazánkban legjobban elterjedt fajták, de vannak ősi szőlőfajták is; csókaszőlő, fekete fájú bajor és a borász most kacérkodik a vörössel is, Pinot Noirral.
- A régi fajtákról sokat olvastam, a bajorra egy barátom beszélt rá. Megkóstoltam és beleszerettem. Nincs kedvencem, minden lelkiállapotnak megvan a maga bora, mikor melyik. Voltak olyan fajtáim, amiket nem tartottam meg. Ez is olyan, mint egy tekintet, vagy megragad elsőre, vagy nem. Biztosan tisztességes borokat készítenénk innen 30 km-re északra is, de nem aggatnának annyi érmet a nyakunkba. A termőhelytől függ szinte minden. Az ember szerepe annyi, mint a bábaasszonynak a szülésnél, legyen felvértezve minden szakmai tudással, mindenféle technikával, de hagyja természetes úton megszületni a gyereket. Ugyanígy van a borral is, képezzük ki magunkat a tudással, de valójában akkor van a legjobb borunk, ha nem kell hozzányúlni. Ha mégis, csak annyira, mint ellátni egy újszülöttet.
A többfajta nemes nedű 27 100 szőlőtőről származik, Csörnyeföld mellett, Vörcsökben is van 30 000 tő szőlő. A kezdeti negyedhektáros terület mára hat és fél hektárra bővült. 40 000 palack bort töltenek meg, ennek nagy részét a Budapest Bortársaságnak adja el, borainak döntő többsége a gasztronómiában és a szaküzletekben fogy el. Külföldre, Belgiumba és Hollandiába direkt kapcsolaton keresztül kerülnek a Bussay-borok.
A nemzetközi ismertség és elismertség sem átlagos. Gyümölcsös, testes borai igazán elismertek. A Pannon Bormustrán nyolc éve szerepelnek fehérborai a legjobbak között, legutóbb a rajnai rizlinget, az olaszrizlinget és a furmintot is beválogatták a legjobb húsz közé. 2003-ban az Alpok-Adria Nemzetközi Borversenyen tramini bora nagydíjas volt, valamint a neves brit gasztronómiai magazin, a Decanter egyedüli magyarként a világ tíz legjobb rizlingbora közé választotta 2006-ban olaszrizlingjét, az Esküvét, ami az olasz és a rajnai rizling házasításának eredménye.
- Hogyan tekint a díszpolgári címre?
- Nem kizárólag a sajátomnak tekintem ezt a kitüntetést. Első körben nagyon meg voltam szeppenve, aztán másodszor és harmadszor is, és rájöttem, hogy mennyi érdemesebb embert választhattak volna. Amiatt örülök, mert nem én kaptam, hanem az összes zalai szőlősgazda, csak én vettem át helyettük. Az idősebbek gyakran panaszkodnak a rendelőben, hogy a fiataloknak nem kell a szőlő, de itt azért a dolgos nép még rendezgeti a birtokát. Ha valami nem rentábilis, akkor a kis szőlőket művelni, de ugyanakkor ez az ő örökségük, amit rájuk hagytak és ezt nem hagyják el, vérrel, verítékkel csinálják.
- Mind a „két” Bussayt ismerik. Akkor örülök, ha valaki nem egy mellkasi panasszal hív, hanem ha például záptojásos lett a bora és kérdi, hogy mit csináljon vele, mert ilyenkor nincs egészségügyi baj.
- Mi a titka ennek a szőlőhegynek?
- A csörnyeföldei területen, a Kövecs-hegyen kiváló minőségű borok teremnek. A föld vizsgálata során kiderült, hogy a Pannon-tenger hordaléklerakó helyét találtuk itt meg, mikor a pince munkagödrét ásták. A szőlőgyökerek három-négy méter mélységig hatolnak le. Agyag, kavics, homok, kő, fosszilis réteg, ez a szőlőnek olyan, mint a svédasztal. Másodsorban itt húzódik a Zalai-dombság vége, harmadrészt előttünk van a Muraköz és az összes felszálló meleg levegő a dombnak ütközik. Összességében ez a makro - és mikroklíma (nekünk nincs rá szavunk, de ez az, amit a francia terroirnak nevez) nagyon kedvező.
Ezen a szőlőtermesztésre kiváló területen többféle fehérbor készül, így olaszrizling, rajnai rizling, tramini, hazánkban legjobban elterjedt fajták, de vannak ősi szőlőfajták is; csókaszőlő, fekete fájú bajor és a borász most kacérkodik a vörössel is, Pinot Noirral.
- A régi fajtákról sokat olvastam, a bajorra egy barátom beszélt rá. Megkóstoltam és beleszerettem. Nincs kedvencem, minden lelkiállapotnak megvan a maga bora, mikor melyik. Voltak olyan fajtáim, amiket nem tartottam meg. Ez is olyan, mint egy tekintet, vagy megragad elsőre, vagy nem. Biztosan tisztességes borokat készítenénk innen 30 km-re északra is, de nem aggatnának annyi érmet a nyakunkba. A termőhelytől függ szinte minden. Az ember szerepe annyi, mint a bábaasszonynak a szülésnél, legyen felvértezve minden szakmai tudással, mindenféle technikával, de hagyja természetes úton megszületni a gyereket. Ugyanígy van a borral is, képezzük ki magunkat a tudással, de valójában akkor van a legjobb borunk, ha nem kell hozzányúlni. Ha mégis, csak annyira, mint ellátni egy újszülöttet.
A többfajta nemes nedű 27 100 szőlőtőről származik, Csörnyeföld mellett, Vörcsökben is van 30 000 tő szőlő. A kezdeti negyedhektáros terület mára hat és fél hektárra bővült. 40 000 palack bort töltenek meg, ennek nagy részét a Budapest Bortársaságnak adja el, borainak döntő többsége a gasztronómiában és a szaküzletekben fogy el. Külföldre, Belgiumba és Hollandiába direkt kapcsolaton keresztül kerülnek a Bussay-borok.
A nemzetközi ismertség és elismertség sem átlagos. Gyümölcsös, testes borai igazán elismertek. A Pannon Bormustrán nyolc éve szerepelnek fehérborai a legjobbak között, legutóbb a rajnai rizlinget, az olaszrizlinget és a furmintot is beválogatták a legjobb húsz közé. 2003-ban az Alpok-Adria Nemzetközi Borversenyen tramini bora nagydíjas volt, valamint a neves brit gasztronómiai magazin, a Decanter egyedüli magyarként a világ tíz legjobb rizlingbora közé választotta 2006-ban olaszrizlingjét, az Esküvét, ami az olasz és a rajnai rizling házasításának eredménye.
- Hogyan tekint a díszpolgári címre?
- Nem kizárólag a sajátomnak tekintem ezt a kitüntetést. Első körben nagyon meg voltam szeppenve, aztán másodszor és harmadszor is, és rájöttem, hogy mennyi érdemesebb embert választhattak volna. Amiatt örülök, mert nem én kaptam, hanem az összes zalai szőlősgazda, csak én vettem át helyettük. Az idősebbek gyakran panaszkodnak a rendelőben, hogy a fiataloknak nem kell a szőlő, de itt azért a dolgos nép még rendezgeti a birtokát. Ha valami nem rentábilis, akkor a kis szőlőket művelni, de ugyanakkor ez az ő örökségük, amit rájuk hagytak és ezt nem hagyják el, vérrel, verítékkel csinálják.
- Mi a véleménye a zalai borászat jövőjéről?
- Zala jövőjét nagyon féltem. Azoknak a derék embereknek a szőlőjét, akik kezdenek öregedni, a fiatalok pedig nem viszik tovább az örökséget. Az elhagyatott szőlőhegyeket visszahódítja a természet, ami szép, de nem ezért törték fel eleink. Hideg érzelmi alapon nem éri meg a szőlővel foglalkozni, ez szerelem, csak emocionális alapon lehet csinálni, hogy legyen is belőle valami.
Beszélgetőtársam azt is megemlíti, hogy vannak itt többen, akik sokat tettek a zalai borkultúráért, például dr. Pálfi Dénes, vagy Páli Lajos. Ugyanakkor van még hová fejlődnünk, akadnak különbségek például a magyar és a szlovén bortermelés között.
- A szlovénok elkerültek bennünket, hasonló adottságú helyeken, ha bemegyünk száz pincébe, húsz helyen találunk olyan bort, amelynek van egy kis hibája, itthon húsz helyen találunk olyan bort, aminek nincs hibája. Hasonló paraméterek mellett. Ott a rádióból is a szaktanács folyt már a ’70-es évektől. Nálunk ez egyáltalán nem volt jellemző. Szlovénia kocsmáiban a hazai szőlőtermesztők borát issza mindenki, míg nálunk, szinte kivétel nélkül az „arany háromszögből” behozott petpalackos bornak nevezett italt fogyasztják. A zalai elsőrendű és rangú borvidék volt és most is az. Az ország húsz legjobb bora között az én italaim vannak, de másé is lehetne. Lényeg, hogy minden évben egy-kettő, de akár három is benne volt a legjobbak között. Egyedüliként borvidékünkről. Mi ez, ha nem Zala kitüntetése? Nem szabad letegezni, sosem tegezték le, 1000 éves a megye és a legjobb borokat termelte.
- Zala jövőjét nagyon féltem. Azoknak a derék embereknek a szőlőjét, akik kezdenek öregedni, a fiatalok pedig nem viszik tovább az örökséget. Az elhagyatott szőlőhegyeket visszahódítja a természet, ami szép, de nem ezért törték fel eleink. Hideg érzelmi alapon nem éri meg a szőlővel foglalkozni, ez szerelem, csak emocionális alapon lehet csinálni, hogy legyen is belőle valami.
Beszélgetőtársam azt is megemlíti, hogy vannak itt többen, akik sokat tettek a zalai borkultúráért, például dr. Pálfi Dénes, vagy Páli Lajos. Ugyanakkor van még hová fejlődnünk, akadnak különbségek például a magyar és a szlovén bortermelés között.
- A szlovénok elkerültek bennünket, hasonló adottságú helyeken, ha bemegyünk száz pincébe, húsz helyen találunk olyan bort, amelynek van egy kis hibája, itthon húsz helyen találunk olyan bort, aminek nincs hibája. Hasonló paraméterek mellett. Ott a rádióból is a szaktanács folyt már a ’70-es évektől. Nálunk ez egyáltalán nem volt jellemző. Szlovénia kocsmáiban a hazai szőlőtermesztők borát issza mindenki, míg nálunk, szinte kivétel nélkül az „arany háromszögből” behozott petpalackos bornak nevezett italt fogyasztják. A zalai elsőrendű és rangú borvidék volt és most is az. Az ország húsz legjobb bora között az én italaim vannak, de másé is lehetne. Lényeg, hogy minden évben egy-kettő, de akár három is benne volt a legjobbak között. Egyedüliként borvidékünkről. Mi ez, ha nem Zala kitüntetése? Nem szabad letegezni, sosem tegezték le, 1000 éves a megye és a legjobb borokat termelte.
A zalai borok újbóli felfedezését mi sem bizonyítja jobban, mint a falusi turizmus szó szerinti meglódulása, márciustól minden hétvégén érkeznek vendégek, Budapestről.
- Milyen tanácsot adna borválasztáshoz?
- Egy bor mindig a termelőjétől hiteles, egy hiteles embernek hitelesek a borai. Becsukott szemmel is tud választani. Az ismeretlent meg körbejárja az ember. Tagja vagyok a Pannon Bormíves cégnek, ami felöleli az ország kéttucat bortermelőjét, Pannonhalmán találkozunk évente többször. Ezeken a gyűléseken cserélgetjük a borainkat. A Tokaji Aszú a legnemesebb nedűje a földkerekségnek, de választani sokféleképpen lehet. Akár ételekhez és most már olyan is van, hogy a választott borhoz kreál ételt a séf. Elkerülte a kordé a szamarat!
Korosa Tita
- Milyen tanácsot adna borválasztáshoz?
- Egy bor mindig a termelőjétől hiteles, egy hiteles embernek hitelesek a borai. Becsukott szemmel is tud választani. Az ismeretlent meg körbejárja az ember. Tagja vagyok a Pannon Bormíves cégnek, ami felöleli az ország kéttucat bortermelőjét, Pannonhalmán találkozunk évente többször. Ezeken a gyűléseken cserélgetjük a borainkat. A Tokaji Aszú a legnemesebb nedűje a földkerekségnek, de választani sokféleképpen lehet. Akár ételekhez és most már olyan is van, hogy a választott borhoz kreál ételt a séf. Elkerülte a kordé a szamarat!
Korosa Tita
| < Előző | Következő > |
|---|
