Bussay Lászlót mindenki szereti, én meg, mint zalai emigráns, különösen. A 2003-as Szürkebarátja meghatározó élmény volt, és a kései Olaszrizlinget is visszasírom. A Borbarátok 7x7 című riszájkling almanachban Alkonyi László egyenesen így fogalmaz: „Ha Bussay László nem Csörnyeföldön, hanem a Balaton északi partján vagy Tokajhegyalján kezdett volna a borkészítésbe, alighanem már Szepsy Istvánnal együtt emlegetnénk a nevét.” Az Esküvé olasz és rajnai házasítása, és az általában igencsak borsos áron mért Bussay borok között az egyetlen, ami 2000 alatt kapható. Akit érdekel a Bussay-sztori, annak itt egy mélyinterjú.
Emlékeim szerint a 2004-es szebb, és talán még az is kapható (ennek még utánajárok). Tartok tőle, hogy aki ezzel kezdi a Bussay-borokkal való ismerkedést, nem fogja érteni, hogy mire föl a nagy felhajtás. Ám a mi kis rizling-odisszeánk keretein belül, a prekoncepciókat mellőzve, a 2005-ös Esküvé 5 pont.
