Az ember nem rájön valami lényegesre, hanem megsúgják neki odaföntről. Aki ezt tudja, lehajtja a fejét, és azt mondja, megsúgták. Nincs a földön semmi sem ok nélkül...
Bussay László

Netbirtok

Egy kis menedék a szőlőhegyen. Ez a kis netbirtok újjá akarja éleszteni a régi szőlőhegy világát. Újjá akarja építeni a ledőlt bástyákat, az enyészet világát, hogy újra élettel teljen meg a hegy, s a pince. Emlékezni, s újra átélni szeretne egy régi értékrendet. E sorok írója egy műegyetemet végzett srác, aki a jövőben a borral is szeretne foglalkozni.

Dr Bussay László borairól megjelent írások

Turbórizling

HetiVálasz, 2007 augusztus

Hacsak nem a szőlősök aljára ültetett házikertekre gondolunk, a bor és a paradicsom nehezen illeszthető össze. De ha mégis bort kívánunk ehhez az amerikából ideszármazott zöldséghez, legelébb Bussay doktor csörnyeföldi turbórizlingje jut az eszembe, amivel az M7-esen odaviharzó barátait várja a hatalmas termetű és még hatalmasabb lelkű háziorvos, aki mellesleg borász: a legjobb a Dunától inneni országrészben.

A turbórizling egyébiránt nem egy titkos fegyver valamely távoli vidék fajtaarzenáljából. Bussay László úgy örökölte az öreg zalai parasztoktól az ácsolt faasztalokkal és szakadozó ajtófélfákkal együtt. Rejtőzködött a portéka, mígnem kigurult a hordókból egyenesen a vastag falú borospoharakba, hogy megidézze a Mura, sőt még az Adria ízét is. Merthogy innen már feketéllenek a varasdi hegyek, onnan pedig még fantázia sem kell, hogy látni higgyük a tengert. No, de hulljon le a lepel a turbórizlingről, ami nem más, mint egy jó laza fröccs noahból, ebből az üldözött, direkt termő fajtából, ami úgy árasztja magából a szamóca illatát, mintha csak az aprócska piros gyümölcsből szűrték volna a levet.
Telepedjünk hát le a szamócalevelekkel dús réten, és kísérőnek kapjunk be néhány körözöttel töltött paradicsomot. A föld illatával megsegítve még a bor és a paradicsom is kedvesen simul egymáshoz.

Bussay László, csörnyeföldi turbórizling