A 2007-es Bussay Olaszrizling maradékcukros késői szüret. Szerettem is, meg nem is. A frissességért nem egészen kárpótolt a bujaság. A 2008-as hál’ istennek száraz, és árban bőven az előző évjárat alatt marad. A bontás napján kissé faragatlannak, kiforratlannak hatott. Aztán másnapra összerakta magát. Az illat egyedi, tömör és mély: zsírkréta, mezei virágok, citrusok és talán egy csipetnyi fehérbors. A fehérbors felvillanása után lehetetlen volt az osztrák zöldveltelini-párhuzamot elhessegetni: ez is egy barátságos, magabiztos, tömör szerkezetű bor, amit erőlködésmentes elegancia jellemez. Az érett savak és a jó közepes test tökéletesen együttmozog – ezt egyetlen vetélytársa sem tudta utána csinálni. Valami mélyről fakadó nyugalom lakik ebben a borban. A korty gyümölcsös, a lecsengés finoman mandulás. Nincs benne semmi durvaság, finom és tipikusan olaszrizlinges eszközökkel dolgozik. 7 pont és best buy. (2200 Ft)
A noteszemben ez volt róla az utolsó bejegyzés: Olaszrizling: Magyarország válasza az osztrák zöldveltelinire. Talán lehetne angolítani is: Pannon Blanc: Hungary’s answer to Grüner Veltliner. (Copyright © alföldi merlot, 2011) [vadélesztős]
