Kelementelke Erdélyországban található falu, Marosvásárhelytől 15 km-re délkeletre a Kis-Küküllő jobb partján. "Kelementelke a Gyalakútán alól következő első falu, mely utolsó fauja is Marosszéknek a Kis-Küküllő völgyében. Nevét az első idetelepülő Botos Kelementől származtatja a hagyomány" - írja Orbán Balázs A Székelyföld leírásában. Majd így folytatja - "szélesülő völgyet környező hegyeken már mindenütt szőlők zöldellenek, a szép térnek minden hantja mivelet alatt van, s gazdagon jutalmazza meg az emberi szorgalmat".

A Borház 2004-ben nyílt, a HHRF akkor ezt írta róluk: "Az 1700-as években épített kúria, amely helyet adott a kultúrotthonnak is, pincéjében Balogh Gyula helybéli gazdálkodó és Péterfi Sándor borász borházat nyitott. A felújított pince felülete 60 négyzetméter, 11 ezerliteres, kettő 20 hektoliteres, öt 200 literes hordókban tárolják a különböző évjáratú borokat. Balogh Gyula Kelementelkén 0,45 hektáron termeszt szőlőt, saját maga dolgozza fel. A borházban lévő mennyiséget a szinte fél hektárról nem bírja fedezni. Péterfi Sándorral együtt jó minőségű borokat vásárolnak fel. A kelementelki borházat a vállalkozók azzal a céllal nyitották meg, hogy bekapcsolódjanak a turizmusba. Egyféle borutat szeretnének létrehozni, hiszen Kelementelke a Marosvásárhely-Balavásár-Szováta útvonalon fekszik. A pincét már sok külföldi meglátogatta, ahol kóstolgathatták a borokat és természetesen vásároltak is. Egyszerre 25-30 személy foglalhat helyet a pincében, borkóstolóban, ahogy a helybéliek nevezik. A hegy nedűjét gondosan tisztított hordókban tárolják, a forgalmazás csak címkézett palackokban történik. A Kelementelki Borházban csak minőségi, eredetellenőrzött borokat kínálnak, mint a nagyenyedi Cuvé, szürkebarát, Tramini stb. A borokat a vállalkozók palackozzák és saját címkével látják el. A borházban szalmafonatú palackokban is lehet bort vásárolni. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a külföldi látogatók körében kapósak a szalmafonatú palackokban árusított borok. Balogh Gyula elmondta, hogy a következőkben különböző rendezvényeket, szakmai tapasztalatcseréket, bemutatókat stb. kívánnak szervezni a Kelementelki Borházaban."

A szalmafonatos palack nyakában szűkszavú zöld címke lóg, az évjáraton kívül nem sokat tudunk meg arról, hogy mily módon készül ez a nedű. Arany színű, illatában és ízében is érződik a méz. Ezen kívül fűszeres, érett gyümölcsös, kis bodzás és talán halovány rózsás jegyeket lehet felfedezni ebben a viszonylag friss, könnyed borban. Valószínűleg a nem feltétlenül borkedvelő hölgyeknél is sikert arat (most lehetett volna a 'csajozós bort', mint fogalmat használni, de azt nem igazán szeretem).Összegezve egy kellemes Tramini Erdélyből. Szívből ajánlom!


Hozzászólások
Dragus Emese es Jozsi
Ha január végén február elején enyhül az időjárás akkor jó szőlő és bortermésre lehet számítani,amit a mondás is jelzi : „ha megcsordul Vince,megtelik a pince” Ha nem enged a fagy, a gazdák fölmentek egymásnak a présháznak a tetejére,és egy-egy veder vizet csorgattak le onnan,hogy a hideg ellenére bőséges termésbe legyen részük. Egyébként jó alkalom volt a társas összejövetelekhez,így volt ez Kelemen- telkén Vince napján,mikor az újbort megkóstolták. Kisasszony napján megszedték a csemegeszőlőt, sokszor a szöllőveszövel együtt, így elrakva akár húsvétig is tárolhatták. Szakértői tanácsokat adtak egymásnak,a falut jártág a gazdáknak borait kostolgaták,közben friss kenyeret, szalonnát ,kolbászt, almát ,diót fogyasztottak.Igy teltek a Vince napi pincejárások A pincebejáratók az utcára nyíltak,lopótököt használtak. Ez így volt 1950-es években szülöfalumba.Kelemen-telkén.
Nagyon kedves volt a gazdáknak a szőlő,szinte megszemélyesítették,mint egy barátként gyerekként tekintettek rája szőlő is növekedett mint a gyermek,beszélgetek vele megszolitották.Azt a sok szeretett,amelyet kapót az embertől mind-mind visszadta.Nem véletlen,hogy az ember életében olyan sokszor kapott fontos szerepet a „BOR” Már a születés pillanata ellőtt,a hosszú várakozás alatt a bábaasszony is gyakran sok bort fogyasztott.Ez így történt születésemkor is.
Gödöllő 2005.02.03. Lőrinczy Zsigmond Dengezik