Derékhegy, a szépülő zalai szőlőhegy

Benne van a munka.

Benne van a munka, és szeretettel tettük bele azt a munkát, és az utolsó percig azon vagyunk, hogy még jobbá próbáljuk a magunk oldalán tenni, mert ugye két oldala van, a természeti oldala és az emberi oldala. A teljes meggyőződésünk az, hogy mindent megtettünk a jobbítás érdekében, ugye, hogy próbáltunk egy ilyen évjáratban is a tökéletes felé haladni, az év a maga módján az tökéletes, mert azt nem lehet mondani, hogy az egyik év az tökéletlen, a másik meg tökéletes, de nyilván, hogy mások a lehetőségei, mert más volt a napsütéses órák száma, a csapadék, a szél, a jégeső, sok minden egyéb. Ehhez képest kell egy új utat, ennek az évnek az útját járni.

http://inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-378350

"Hitem a családomban, hitem a munkámban, hitem a küldetésemben és hitem Istenben együtt jelentik magyarságomat, s egyik sem különb a másiknál. Egyszerűen szeretek itt élni, szeretek magyarnak lenni, ezért jöttem haza Párizsból. Akinek mennie kell menjen, ha ez a sorsa. De a földhöz, az országhoz, a nyelvhez, a kultúrához ragaszkodni kell. Van a családunknak hatvan hektárja, ami azt jelenti, hogy Magyarország területének 150 ezred részét műveljük. Hiszek abban, amit Gibrán próféta leírt, hogy amikor dolgoztok, beteljesítetek egy darabkát a föld legmesszibb álmából, amely álom rátok szabatott, mielőtt még megszülettetek volna."

Régen volt már ilyen, de ezen a nyáron pár üveg Ebner Borzongáson kívül nem sok bort ittam. Furcsa módon nem is kívántam. Egy-két borfesztiválra mindenesetre ellátogattam, már csak megszokásból is. Sajnos az ott kóstolt tételek a rossz és a borzalmas között voltak. Ezért sem szeretnék helyszíneket megnevezni, nem szeretnék túl sok haragost szerezni magamnak. Mondhatnám, hogy biztos a legrosszabbakat sikerült kifogni, de félek nem erről volt szó...

Szívből ajánlom!

A jövőben egy új blogon olvashatjátok a borokról, kóstolókról, címkékről szóló írásokat. Ez az új honlap a Táncoló medve. Hogy milyen lett ez az oldal és miért éppen ezt a nevet választottuk, azt itt tudjátok elolvasni.

Furmint, hárslevelű...igazi hungarikumok. Ma már többnyire csak az utóbbi évtizedekben nemesített klónjaikat termesztik. Pontusi-balcanica fajtakör, amiből egyenesen következik, hogy fagyérzékenyek, késői érésűek, és kedvező évjáratokban képesek a borkészítés egyik legvagányabb trükkjére, az aszúsodásra. Ám, ha kicsit félretesszük nagy hírű aszúinkat, desszertborainkat, most már ott vannak a nagy tokaji szárazak is. Jó cukorgyűjtő képességüknek, sajátos illatuknak (hárslevelű) és markáns savösszetételüknek (furmint) hála, magas alkoholtartalmú, egyedi, férfias karakterű szárazborokat köszönhetünk nekik. Egyúttal kiválóan alkalmasak a borvidék s annak dűlöinek, mineralitásának megszólaltatására, méghozzá nem alsó hangon.

Ezek az alaptulajdonságok avatják őket utánozhatatlan borokká. Nem véletlen tehát, hogy a legnevesebb tokaji nagyágyúk „A száraz fehérbor” sziluettjét vélték fölfedezni bennük az utóbbi néhány mozgalmas év során. Büszkeségre, sőt nemzetközi kiugrási lehetőségre nyújthatnak alapokat, hisz ha vannak sajátosan eredeti boraink, melyekre igazán büszkék lehetünk, hát a tokajiak azok. Egy szép folyamat elején/közepén járunk még tehát. Körülbelül 10 éve feszegetjük a száraz furmintok, hárslevelűek terén saját határainkat, és bízunk az egyre szebb és szebb sikerekben. Íme néhány a legnagyobb klasszikusok közül....

Folytatás a Táncolómedve.hu-n

Így búcsúzott Derékhegy 2009-től.