A
birtok Zala „bormegye" területén található, Keszthelytől 15km-re a Zalaszántóhoz tartozó Derékhegyen. Alapítása vélhetően ükapám, Czibor Albert (1855-1925) nevéhez fűződik a 19. század második felében. Bár feltehetően már az őt megelőző generációk idején is a család tulajdonában voltak kisebb területek a térségben, de a birtok komolyabb növekedése, gazdagodása az ő szorgalmas, alázatos munkáját dicséri. A családi legendárium számos története támasztja ezt alá. Ő adományozta a derékhegyi kápolna harangját 1918 körül és építésében is aktívan részt vett. Ekkor bővült ki a derékhegyi ház is, amely palatetőt kapott (ekkor a pala, még egészen mást jelentett, mint napjainkban –ritkaságnak számított). Ükapám halála után (1925) a birtok fejlődése megtört. Később a ház és a pince körüli területek nagy nehézségek árán elkerülték az államosítást (igaz ennek komoly ára volt), viszont a család többi , kicsit távolabb található területei már nem. A rendszerváltás után további területekkel növekedett a birtok, ami így valamivel az 1 hektáros határ felett lehet. Ennek egy részén szőlő található, 1213 tőke, főként szerényebb képességű ún. direkttermő fajták. Kisebb számban Zweigelt, Olaszrizling, Írsai Olivér és Muscat Ottonel is található, nagyrészt kordon művelésben, sok helyütt hiányzó tőkékkel. A birtok magán viseli a filoxéria vész utóhatásait, egy vérzivataros század derekának megpróbáltatásait majd egy későbbi sötét 40 éves időszakot. Így érkezünk el a jelenig. A szőlőt még becsületből művelő gazdákig, de rossz fajtaválasztékkal és sokszor nem a megfelelő módszereket alkalmazó birtokig. Viszont értékeinket, hagyományainkat ápolva szeretnénk a régi dicsőséget visszaállítani. Szeretnénk kalapot emelni, ükapánk, s ősei előtt. Arra azért ügyelve, hogy el tudjuk mondani, hogy „jobb ám a borunk, mint öregapánké". S legalább egy kicsit olyan alázattal dolgozni, s élni, mint ők tették. Ötletekkel, tervekkel mindenesetre már teli az asztalfiók. Talán lassan eljön az ideje a komolyabb változásnak is.
Szóval itt vagyunk most. Adott még hozzá egy méltatlanul elfelejtett és lesajnált borvidék. Ez lenne ugyebár Zala. Azért Bussay mester vagy a csáfordi Veress család munkája magáért beszél. Aztán próbálkozik itt újvilági borokkal, külföldre szakadt, majd visszatért hazánkfia és több kíváncsiságra okot adó pincészet is. A honlap céljai között szerepel a minőségi bor népszerűsítése, egy kicsit magasabb fokon, mint ahogyan az évtizedekig történt. Célja, hogy Zala "bormegye" felvirágoztatásához akár csak egy kicsit is hozzá tudjon tenni a maga igen kis szerény módján. Aztán meg célja persze, hogy a bor ürügyén beszéljen fontos dolgokról... Mert ugye végül is ketten maradnak: Isten és a bor.
L. Nagy László
